Sok honfitársam értetlenül néz rám, amikor a “pocolás” szót használom. Egyre inkább az a tapasztalatom, hogy Magyarország nagy részén nem ismerik ezt a kifejezést. De igenis létezik. Szóval pocolni annyit jelent, mint lustálkodni, heverészni, tétlenkedni. Lehet csinálni mindenhol, ágyban, fotelben, hintaszékben, stb. A lényeg, hogy a pocolás alatt az ébrenlét tartama meghaladja az alvásét. Igeként a többihez hasonló módon működik. Pocolok, pocolsz, pocol, pocolunk, pocoltok, pocolnak. Tehát a lustálkodás szinonímájával van dolgunk, mégse használják, csak nálunk Biharban. Pedig a használata igencsak egyszerű: pl. Mit csinálsz? Pocolok. vagy akár rövidítve: Mi a terv mára? Pocc. Ehelyett mit mond a magyar? “Csillelek”. A lényeg viszont, hogy Pai az egyik legalkalmasabb hely a pocolásra.

Egy apró falucska, amely Thaiföld északi részén található, mikrobusszal Chiang Mai-ból nagyjából 3.5 óra alatt megközelíthető. Állítólag 762 kanyar van a dimbes-dombos úton, ami Pai-ba vezet, én nyilván nem számoltam meg, de tényleg sokat kanyarogtunk erdők és szakadékok között. (Mivel Chiang Mai-tól északra helyezkedik el, a levegő minőségével kapcsolatban korábban tett megállapítások sajnos Pai esetén is igazak. Ennek okán február közepétől május közepéig érdemes kerülni.)

Pai sok tekintetben a nyugalom szigete, és egyértelműen az egyik legjobb hangulatú hely egész Thaiföldön. Az a hely, ahol különösen nagy rendetlenséget hagysz magad után a szobádban, ahol zsebretett kézzel járkálsz, ahol elfelejtesz megfésülküdni, és a fürdéssel is vársz, amíg elérsz a vízesésig. Mindenki végtelenül barátkozó kedvében van, így egy percre sem vagy egyedül.

Teljesen más a tempó, mint a nagyobb városokban, vagy a “hírhedt” szigeteken. Kizárólag kisebb házakat, hoteleket (hosteleket), éttermeket és bazárokat lehet látni. Nincsenek 20 emeletes szállodák, bevásárlóközpontok vagy gyorséttermek. Egy rövidebb buliutca kivételével éjfél után minden elcsendesedik.

Ugyanakkor Pai központjában a külföldi turisták többen voltak, mint a thaiok. Elsősorban abból az igazi „hostelezős”, hátizsákos, pizsamás utazóhippi fajtából. Na de miért is? Pai ideális rövidebb kirándulásokhoz és túrákhoz. Az egésznapos furgonos túrák 10-12 dollárért elérhetők, és felettébb tartalmasabb programokat kínálnak. Az egyetlen baj csak az, hogy ilyenkor egy csoporthoz vagy kötve és ha valahol esetleg tovább szeretnél maradni, akkor buktad, mehetsz a csoporttal a menetrend szerint. Úgyhogy érdemes robogóval nekivágni a vadonnak. A Paiban töltött napokat egyébként is sokan arra használják, hogy megtanuljanak robogózni. Forgalom szinte semmi, a kanyaros terep pedig mindenképpen jó kiképzést jelent annak, aki szeretne komfortosabban ülni a robogón. Így szabadon lehet vándorolni a környéken, mindenféle megkötés vagy sietség nélkül.

A helyi látványosságok közül mindenki a Fehér Buddhánál kezd. Szinte az egész faluból látható, mintha egy óriási hóember emelkedne ki a zöld dombok közül. A faluból egy 25 perces sétával elérhető. A kilátás miatt mindenképpen megéri és a környéken az egyik legkedveltebb „naplementézős” hely. A korán érkezők a Buddha mögött képződött árnyékban lazulnak, amíg el nem jönnek a naplemente pillanatai.


A másik közkedvelt túrahely a Pai kanyon, amit a helyiek szeretnek a Grand Canyonhoz hasonlítani. Utóbbit még nem láttam, de valami azt súgja, hogy a thai változat legfeljebb ilyen „teszkós” verzió lehet az amerikaihoz képest. Ugyanakkor a Pai kanyonban keskeny ösvényeken és sziklákon órákig vándorolni kiváltképp emlékezetes maradt és utána az alvással sem volt baj.

Aztán itt van a Tham Lod Cave nevű barlang is, amihez sikerült eljutni. Nem volt csúnya, a barlangon belül csónakázni pedig különösen kellemes volt, viszont semmi extra. Leginkább a denevérszar orrfacsaró szaga maradt meg.

Egy órán belül több vízeséshez és egy melegvízű forráshoz is el lehet jutni. A turistás programokba ékelt vízesések a nagy melegben sokszor zsúfolásig telnek. A helyiek viszont ismernek „rejtett kincseket”, olyan eldugott helyeket a természetben, amiket a legtöbb turista nem. Így ha nyugis helyekre és igazi kalandra vágysz, érdemes tippeket kérni tőlük.    

Esténként a túrák után az esti bazár és kajapiac sosem okoz csalódást. A bazárban persze semmi különlegesre nem kell számítani, hűtőmágnesek, kézműves termékek, no meg a nélkülözhetetlen hippi- és jógaruhák. A kajapiac viszont számtalan finomsággal várja az arra tévedőket. Nincs szezon, de az avokádó pultnál, meg a Gyoza pultnál kígyóznak a sorok,és tényleg nem hiába. Az avokádós csóka szendvicseket készít avókádókrémmel és rápakol minden földi jót, amit csak kérsz. A Gyoza pedig egy töltött tészta, amit olajban megsütnek, leginkább a lengyel pierogi-hoz tudnám hasonlítani. Lehet kérni hússal vagy zöldségekkel. És persze van még BBQ, vegán, sushi, pad thai, no meg desszertpult is. Utóbbiban meglepő módon különböző babokból is készítenek bonbonokat. Forgalmasabb órákban a piacon a turmixgép egy percre sem áll meg, mintha csak egy népi hangszer lenne, szól szépen a háttérben. Nevetséges áron kaphatók ugyanis friss, jéghideg gyümölcs “shake”-k, amiből úgy néz ki senki nem akar kimaradni. Tucatnyi gyümölcsből lehet válogatni, valamiből többet, valamiből kevesebbet, a végén mindenkinek más színű lötty kerül a poharába.

Én hogy vagyok? Volt egy esős nap, amikor lett volna időm gondolkodni az életemről, de inkább a pocolást választottam és végre belefért az időmbe a “La Casa de Papel” 3. évada. Nem nagyon volt kedvem nyugtalankodni, volt még pár napom a tanárkaland kezdetéig. Tényleg mindent megtettem annak érdekében hogy a lehető leginkább mihaszna Garfield módjára pocoljam át a napot. Az elmúlt hetek felettébb tartalmasak voltak, tele új élményekkel és egy rakás új arccal akiket megismertem. Hirtelen nagyon jól esett egy teljes napra kizárni a világot és magzatpózban bámulni a laptopot.

Pai után visszamentem Chiang Maiba és átvettem a TOEIC vizsga eredményét. Szerencsére nagyon jól sikerült, elég jól ahhoz, hogy nem anyanyelvűként is labdába tudjak rúgni az angoltanárok munkapiacán. Szóval irány a TEFL kurzus Huahinben, egy hónapra most biztosan vége a pocolgatásnak.